*****
abroad, culinary, food porn, friends, journey, kitchen, restaurant, sweetporn, travel

Nem minden tacos ami fenylik…

Szoval megerkeztem. Vegre – semmi mas nem szamit. Vagyis hat de vegulis….

Ugye az utam felettebb kalandosra sikerult a gep lekesessel, majd az “alig talaltam meg a szallast” szituval…. de ez meg csak fokozodott kisvartatva.

14225520_1275744922445116_8368116999897419672_n

Kozben megismerkedtem egy sraccal, Pauloval aki gyakorlatilag a szomszedom es a filmiparban szeretne tarogatni a meg csak pelyhes szarnyait… de rogton kapott az adando alkalmon hogy gyakorolja az angol nyelvtudasat es komoly europai kapcsolatot kezdjen apolgatni a szemelyem reven – ugyhogy orommel tarsamul szegodott masnap hogy megmutassa milyen forron eszik a kasat itt Guadalajaraban.

14211992_1275779222441686_3709835717931742848_n

Egy napos meneteles utan tobb szint kapott a borom mint egesz evben elotte. Jo kis nap kerekedett ki a dologbol, szerencsenkre betekintest nyertunk egy tucat olyan helyre ahol amugy zart ajtokat talalnank es most jeleskedik a hirhedt Mariachi fesztival is a foteren. A kotelezo “piaci gasztrotura utan” johetett a megerdemelt kukoricasor helyi pillanatkepekkel es tradiconalis (nekem elegge gyomorforgato) andalito zenevel kiserve. De nincs is jobb mint felulni egy “kantin” teraszara es onnan figyelni a vonulo emberhadot. Micsoda figurak!!!! :)

14183907_1277374368948838_7411366097173353760_n

Szoval egy ilyen klassz nap utan mi is kovetkezhetne… minthogy behal a memoriakartyam es elveszik az osszes imadnivalo kepem aznaprol. Hiaba dolgozom mentoprogramokon egesz ejjel – egyszeruen elveszett a legutolso 50 “ezert erdemes elni” hangulatkepem. Kicsi szomorkodas, kicsi gyasz majd felemelt fejjel megyunk tovabb. Kamera a kezbe hogy masnap igyekezzem ujra leroni a tiszteletkoreimet az Ovaros kanyargos  utcain. Immar vadiuj memoriakartyaval.

A nap megint sut, az emberek mosolyognak, a piacon ujra csip a tacos es imadok elni megint. Lejartam a labam. Csak keso este veszem eszre hogy hianyzik egy penztarcam. Egy kis tarca aminek nem is lett volna szabad elhagynia a szobamat. Es megsem volt sehol. Benne az osszes kezpenzem. Na bummmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm…

Hm, ezt vajon hogyan is lehet lereagalni?¿ Asszem sehogyan sem. A fejem a falba verem. Abban a pillanatban semmi jobb nem jutott az eszembe. Csak vertem a fejem a falba.Es vertem. Es vertem.

14224696_1275779029108372_9125885648348211792_n

Mely levego…. es johet egy ujratervezes. Vegulis csak penzrol van szo, akarmennyire is tetemes az osszeg. Az utolso havi utazasom koltsegvetese volt ami odalett.Nagyjabol maradt annyi ami a szallasra eleg. Akkor nezzunk valami munka utan.

Akkor meg kisse ketsegbeesett hangulatomban ontottam az uzeneteket a vilaghalon a barataimnak szerteszet a nagyvilagban hogy kis segitsegre  lenne szukseg. Mondtam mar hogy imadom a barataimat? Korulbelul fel nap mulva tele voltam uj kapcsolatokkal es mindenki arrol nyugtatgatta haborgo lelkem hogy minden rendben lesz es konnyen talalunk melot akarhol. A nap ujra kisutott.

 

Kozben elso jelenesem volt a Cukraszdaban… amire mar hatalmas szuksegem volt. El kellett terelnem a figyelmemet hogy arra koncentraljak amit imadok. Abban a percben semmi mas nem szamit. Elso dolgom volt leulni a fonokkel, Jesus-szal el felvazoltam neki a kisse kenyelmetlen szitumat. Hogy mennyire jo lenne ha mi itt a cukraszdan belul ki tudnank talalni valamit, hogy tudjak keresni egy kis penzt es kozben a gyakorlatomat is csinaljam mellette… igazabol biztositott arrol hogy kitalalunk valamit es a helyzet meg lesz oldva. Huuuuuuuuuuuuuuuuuh.

Persze en nem adom alabb ugyebar (ha mar lud legyen kover) es Pauloval “kezenfogva” elcsavarogtunk a gazdag negyebe ahol szamos kontaktot szereztem be meloval kapcsolatban. Nem tudom miert, de ugy tunik hogy imadjak az itteniek nem helyiekkel korbevenni magukat. Feher a borom es leri hogy europai vagyok… ezt itt imadjak!

Mexiko az uj kedvenc orszagom! Minden negativ dolog ellenere… egyszeruen nem hagyom hogy a sok “into jel” befolyasolja azt amit mar majd egy eve tervezem. Ott allni a cukraszatba, megtanulni hogyan csinalunk malna-papirt, nitrogen pattogatott kukoricat, kavebol vaniliarudat vagy cukorbol buborekot… megfizethetetlen elmeny.

post1

Megcsak elmondani sem tudom. A tobbi meg csak a kaland resze a dolognak. Es megcsinalom mert ilyen vagyok. Mert egeszsegem megvan (es hat szep is vagyok :)), csaladom aki szeret es tamogat, barataim akik rogvest a segitsegemre sietnek a vilag barmely reszen… es mert ugy kell elni hogy minden perc lehet az utolso… :)

 

 

folyt. kov….

Advertisements

About Kat

`just can not stop`

Discussion

No comments yet.

Open up your mouth...!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: